Furán hangzik az a szó, hogy "kezdet". Egy bevezetésnek is tartalmas, de lényegre törő, felfutó szövegegységnek kellene lennie... Voltak/voltatok már olyan helyzetben, hogy fogalmatok se volt, hogyan kezdjétek el azt a tevékenységet, dolgot, amit szeretnétek véghez vinni? Olyan "Deja Vu" érzésem van, hogy voltam már így... Annyi, de annyi dologban előjön ez a szituáció, amikor fogalmam sincs, hogy is kezdjem el bevezetni, felfuttatni a sztorit, vagy éppen nekikezdeni egy olyan tevékenységnek, melyet nagyon szeretnék, viszont vegyük példának, amikor felnéznék az ég felé, és az arcomba kapok rengeteg vizet (erősen jéghideg vizet), nos, hát szó szerint úgy éreztem magam 2014.01.19-én...

         Eldöntöttem, hogy ez a bejegyzés ma nem lesz hosszú, viszont az aznapi "érzéseimet" nem csak szavakban, hanem mondatokban is közzé teszem. 2014.01.19-én egy kevésbé hideg, téli napra ébredtem. A tudat, hogy egy közel 60 éves öreg (egyenlőre kerülném az Oldtimer kifejezetést...) jármű tulajdonosa lettem az előző napon, fura gondolatokat ébresztett bennem. Mivel a vizsgaidőszak keményen tombolt, lazításnak nem igazán volt helye a napi feladataim között. Mégis a kíváncsiság erősen hatott rám, hogy márpedig ma este úgy kell lefeküdnöm, hogy a kitűzött napi feladataimat teljesítsem. Talán érdemesebb lenne pár pontban felsorolást tennem:

1. Magamhoz térés a reggel folyamán, végül is az előző nap utazása nyomot, és fáradtságot hagyott bennem...
2. Elgondolkozás, hogy tulajdonképpen a tegnapi reakciók nem véletlenül néztek szembe az arcommal... Azok a személyek, akik látták az autót, okkal feltételezték, mi is került le előző éjszaka a szállítókocsi belsejéből?! Trabant emblémás autó, amit nem Trabantnak hívnak? "Hogyisvanez"?
3. Lelkesen, viszont elkeseredetten keresve, nem találtam előző nap az alvázszámot. Vajon sikerrel járok ma? (Szándékosan váltok igeidőt...)
4. A leolvasott motorszám nagyon fura... Vajon megfejtem, miért?
5. Ha már egy komplett autó ütötte a markomat, át is nézném, a teljesen ismeretlen "világban" felfedezek pár ismerős alkatrészt?
6. A maradék 0 percben azon a napon illene a pár nappal később esedékes szóbeli és írásbeli vizsgára felkészülnöm...

Röviden, lényegre törően... Kinyitottam a garázsajtót, és szembe álltam a P70-el.... Fogalmam sem volt, hol kezdjem, mit jegyzeteljek, mit is nézzek, egyszerűen csak bámultam. Ha nem keresek rá kifejezetten a "P70 Kombi" kulcsszavakra, sohasem fogom tudni, vagy látni, mivel is állok szemben... Mivel a műhely és az a garázs, ahol ideiglenesen helyet kaptunk, máshol volt, így pár szerszámmal, a jó öreg féktisztítóval, rongyokkal felszerelkezve léptem az autó elé. Ahogy ez megtörtént, mint kezdő veterános, arra gondoltam, hogy jó lenne dokumentálni az ittléte első pillanatait. Meg is mutatnám ezt a pár képet:

1. kép: Természetesen nem bírtam ki, hogy az eredeti homlokfalat ne rakjam az autó elé. Ezenkívül mást nem csináltam, nem nyúltam semmihez!

2. kép: Ne csak elölről, hátulról is készüljön egy fotó. Már akkor sejthető volt, hogy a típusidegen dolgok még meglepetést okozhatnak...

3. kép: Ami biztosan eredeti, és nem cserélt, vagy házilagos barkács.. A tető! Igen, jól látjátok/látja, nem duroplast tetejű volt!!!

4. kép: Súlyos hibák itt is vannak, de a homlokfal látványa igazán elrontja a képet. Az apróságokról ne is beszéljünk, de legalább vannak "típustiszta" alkatrészek is!!!

5. kép: Igen, látható... És igen, nagy a baj... (Az utolsó 2 számjegy eltüntetéséért elnézést kérek, ez egy nyilvános blog..)

          Úgy gondolom, az elmúlt 5 kép egy gyűjtő, vagy egy hozzáértő szemében a komplett lemondást jelentené, egy laikusnak legalább reményt,hogy nem adott ki pénzt feleslegesen...Én meg egy kegyetlenül naív vásárló voltam. Na jó, nem temetem el magam, de sok mindent máshogy, másképp tennék, viszont hogy is gondolhattam volna, hogy "kevés" (kinek mi...) pénzért egy jó restaurálási alapú autót kapok? 

Röviden a hibák (melyre igyekszem emlékezni az akkori észjárásommal, nagyon kevés típusismerettel, melyet csak pár képből merítettem):

- A homlokfal nem stimmel, ez nem meglepetés, legalább ott az eredeti!

- Irányjelző búrák. "Tudod, teeee, hátazacsúcsosabb, figyeljééé erree!!!" --> Figyeltem,tehát a búrák púpos Wartburgról származnak.

- Hol van a tető? Csak nem elfújta a szél? De hiszen a púpos kombiknál fém szokott lenni, a limuzinoknál pedig duroplast.. Itt miért nincs egyik sem? Tán prototípus? (Nem röhög, együtt érez...)

- Hátsó lámpabúrák: Ilyet már láttam Wartburgon és Barkason... Talán rakhatták P70-re? Nem rakták! ("ülj le egyes...")

- A tető megrogyva, ez biztosan fejvakarást fog okozni...Fa elemekről ne is beszéljünk, erre szakembert találni újabb kihívás lesz...

- Motorháztető embléma..?! Hiszen ez AWZ P70, a Trabant elődje. Vajon ki rakhatott rá ilyen emblémát, és miért? Estére kiderült, a később gyártott gépek már ilyen emblémával jöttek ki 1958.05.01-től...

OKÉ! Megoldást találok majd rá, előttem van jó esetben sok-sok év, majdcsak.. Na de nem szabad elfelejteni az alvázszám és a motorszám körüli kérdőjeleket...

          Félig-meddig átfagyva, de hazaugrottam egy kis feltöltődésre... Az ebéd közben is csak az autón járt a fejem. A Google segítségével két P70 tulajdonos telefonszámát feljegyeztem, majd az autóhoz érve felhívtam őket. Neveket nem mondanék, és úgy gondolom, utalni sem szabad a személyükre. Sok kérdés hangzott el, főleg az alvázszámmal kapcsolatban... Végül is nem sikerült megtalálnom az alvázszámot, mégpedig az első rugótartó helyén... Jött az ötlet, az alvázszám helyét (a frissen csiszolt felületet) a legparasztosabb módon fedezném fel, festékkel kentem be a felületet. Bízva abban, hogy a felületet a festék kitölti, és hátha megpillanthatom az alvázszámot. Eközben a motorszámmal nem is foglalkoztam, mondhatni nem is érdekelt. 

6. kép: Az első laprugótartó, és a képzeletbeli alvázszám. Azért egy jóváhagyási jel csak feltűnik benne, de itt bizony alvázszám sohasem volt...

Meg voltam őrülve, hogy van egy autóm, és nincs azonosítója! Közben újra átfagytam, így gyorsan készítettem a belső térről is egy fotót, majd bezártam az ajtót, és a következő nap teendőit írtam össze... Emelő, kerékkulcsok, egy tekercs csiszolópapír (hiszen volt mit csiszolnom és tisztítanom az alvázkeret elején), stb. Idő közben lemerült a telefonom, és a zseblámpám is (áram pedig nem volt a garázsban), így az egyik szaki által adott tippnek már nem sikerült utánanéznem. (Eközben este a magyar P70 honlapon találkoztam az információval!!!)

7. kép: A belső tér. Lesz itt is mit elemezni..

          Már akkor sejtettem, hogy biztosan elkerülte a figyelmemet az alvázszám, és biztosan a motortérben van, csak én vagyok vak. Feladatok összeírva, úgyhogy a következő nap észrevételeit a következő bejegyzésemben le is fogom írni... Elöljáróban annyit, hogy az alvázszámot megtaláltam aznap, és sokat segített az egyik P70 szaki azzal, hogy gondolt a lehetetlenre, ami mégis előfordulhatott az esetemben...

u.i. Ma sem sikerült lényegre törően fogalmaznom, hiába a képek, lapozni kell lefelé.. Jó olvasást!

          A történetem 2013 novemberében kezdődik.Édesapámmal közösen az E-bayes aukciók között azokban a napokban felfedeztünk egy AWZ P70 Kombit.

Előzetesként: Akkor még sem a márkáról, sem az autóról nem volt semmiféle háttér információnk. Most már meggondoltabban cselekednék, de nem bánkódom. Egy olyan autóról van szó, melyről kiderült, nincs hasonló Magyarországon. Na de nem szeretnék ennyire előre szaladni, kezdjük tényleg az elejéről. 

          Az említett autót már az első E-bayen való fennléte során észleltük. Akkoriban még nem tulajdonítottunk rá nagy figyelmet, így licitálás nélkül figyeltük a licit végét. Közel 2 hónap után feltűnt, hogy a listában újra szerepel az említett P70, kicsit más képekkel. (Többen is jelezték már, hogy az autómat már látták máshol is a neten, de el kell mondanom, ezek az első aukció képei lehetnek.) Ekkor már azt gondoltuk, próbáljuk meg megszerezni a kocsit. Az aukcióhoz tartozó szövegből kiderült, hogy mire kell figyelni az autóval kapcsolatban, valamint további információt jelentett az is, hogy elvileg "donornak" lett vásárolva. Nem is ragoznám tovább, megpróbáltuk a lehetetlent.... Felvettük a versenyt a németekkel! Nem kell mondanom, a németek jóval jobb anyagi helyzetben vannak, mint mi, magyarok. Ennek következtében ha olcsón meg is szerezhető lenne az autó (álmodozni de jó dolog!! :) ), további hátrány lesz a magas szállítási költség is. Édesapámmal egy olyan árat próbáltunk meghatározni, melyet még ki tudtunk fizetni, a mellé jövő szállítási költséggel együtt. Az aukció végéhez közeledve az utolsó másodpercekben megtettem a licitálandó összegemet, mellyel pár másodperc, és pár euró (10 eurón belüli összeg, erre már nem emlékszem...) különbséggel majdnem megnyertük az autót. Ekkor ismét elveszítettük az autót, mint utólag kiderült, nem véglegesen. 1,5 hét múlva kaptam egy vásárlási szándékot az E-baytől, hogy mint második "helyezett", az első helyezett lemondásával megvásárolhatom az autót az első helyezett által licitált áron. Megfordult a fejünkbe, hogy megérne-e ennyi szenvedést, utazást, valamint pénzt, de végülis a megvásárlás szándéka mellett maradtunk. 

1. kép: Az aukcióról készített képernyőmentés

2. kép: A felépítmény, és ami maradt belőle az elmúlt közel 60 év során...

3. kép: Hátulról is volt kép. Itt még nem is akkora a probléma!

4. kép: A motortérről sem maradhat ki fotó.. Valamikor a múltban biztos működőképes volt...

Átgondoltuk. Visszajeleztünk. A belinkelt fotók azért felfedik azt, hogy nem egy patika autóról van szó. (Az autó elemzését majd a következő bejegyzésekben mutatom meg...) Éltünk a vásárlási szándékunkkal, így az eladóval megbeszéltünk egy 2-3 hetes maximális átfutási időt. Szóltunk egy nagyon normális, régi barátunknak, hogy lenne egy ilyen lehetőség. Ő félve, de egyből igent mondott (na jó, kellett egy kis noszogatás!! :) ), így visszajeleztem, hogy egy keddi napon elindulunk az autóért. Ez a nap 2014.01.18-a volt (Azóta számunkra piros betűs nap!!!) Az utat megelőzte egy előzetes felkészülés is, adásvételi szerződések két nyelven, plusz gázolaj, útvonalterv, valamint spaniferek,szivacsok,dobozok,szerszámos ládák (tele alap szerszámokkal, de hát ki tudna felkészülni egy 800 km-rel arrébb levő autó "szereléséhez"?), és nem utolsó sorban egy szállítókeret, melyre feltolva tudtuk a járművet hazaszállítani. A képeken levő állapot miatt döntöttünk a zárt dobozos autó mellett, a legegyszerűbb, a legbiztonságosabb, elkerülve a feltűnést, és a manapság híres "ellenőrök" figyelmét. Mivel a német tudásunk eléggé foghíjas, féltünk is,ha megállítanak, mit és miként mondunk. A szállítókeret méretezése a gyári méretek alapján történt, célunk pedig az volt vele, hogy az autó feltolható legyen az autó belsejébe, valamint a szállítandó jármű doblemezein ne kelljen átemelnünk a már alapból szörnyű állapotban levő karosszériát, alvázzal együtt. A keret elkészült, az ismerősünk agyban felkészült (érezte, hogy nagy szenvedés vár rá), indulhatott a móka.

Hajnali 1-kor elindultunk Zalaegerszegről, egyenesen az osztrák határ felé. Sopronnál egy gyors pihenő, autópálya matrica, majd pár perc pihenés után folytattuk utunkat. Teltek-múltak az órák, egy huzamban levezettük az utat. Átszeltük egész Ausztriát, átléptünk a határon, haladtunk Regensburg felé, majd irányt változtattunk, és Zwickau felé vettük az utunkat. Fél11-re megérkeztünk, végülis egy Renault szalonhoz.

5. kép: Egy képernyőre ráfér az útvonal, a valóságban viszont nem tűnt ilyen "kicsinek" a távolság..

Az autó már kinn várt ránk. Szóltam az egyik úrnak, kijött, és figyelte a mozdulatainkat. Sohasem láttunk még ilyet. Míg a barátunk, aki asztalos, a famunkát konzultálta a faterommal, én az autó felépítését, mechanikai részeit ellenőriztem. Tapasztalatlanság miatt már akkor sejtettem, hogy belefutok abba a problémába, amitől már itthon féltem... A motorszám egyértelműen átütöttnek látszódott. Hogyan tovább? Képeket nem akartak pluszban küldeni már akkor sem, mert igazából minden fontosabb részről voltak képek. Maga a motor teljesen típustiszta volt, viszont a rutintalanságom miatt nem volt fogalmam a pontos motorszámról. Sokáig abban bíztam, hogy biztosan azért kezdődik így (képeket később mutatok), mert egy DKW F8-ból került át.. Megnyugtatott a mellettem levő Úr, hogy adnak róla papírt, ne aggódjak. Míg a problémák sorra jöttek elő a famunkában (természetesen számítottunk rá), újabb fejvakarást okozott az autó. Nem találtam az alvázszámot, a kollégához fordultam.. Ismét megkérdeztem az Úrtól (aki mint utólag kiderült egy dolgozó volt a cégnél), hol is találom. Az olajszennyeződések, valamint a rutintalanságom miatt nem találtuk. Megegyeztünk, ha meglesz, ráírhatom az adásvételire, hiszen az idő szorított, és lehetőségünk se lett volna jobban szétszedni az autót. Megírtuk a papírokat, de a kolléga már előre kitöltött példányt adott a kezünkbe.. (Vajon az előttünk levő licitálók az említett problémák miatt mondtak le a vásárlási szándékról? Valószínűleg biztosan..) A kereskedés tulajdonosa (?!), mint magánszemély adta el az autót, mindenféle iratok fénymásolatával, stb, (Remélem ebből nem lesz gond a későbbiekben.). Természetesen már előre tudtuk, hogy sem forgalmi engedély, sem más okmány nem jár az autóhoz. Kifizettük a vételárat, kicsit még megmutattuk, mivel is foglalkozunk, honnan is jöttünk, valamint, megbeszéltük, hogy felmerülő kérdések végett továbbra is tartsuk az e-mail kontaktot...Időpocsékolásra a nagy táv, és az időközben múló idő miatt sem volt lehetőség, tudtuk nagyon jól, hogy ha kimegyünk, akármilyen P70-t találunk, elhozzuk, bármi is történik. Eközben megkezdtük a felpakolást, rögzítést. Pár fotót természetesen készítettem a folyamatról:

6. kép: A már feltolt helyzetében, kikötés közben, kiékelve.. A nyitott ajtó betekintést nyújt a hosszú belső térbe..

7. kép: Kicsit messzebbről, melyen látható, épphogy elfért a raktérben...

8. kép: Jól látható a szállítókeret, és az autó hiányosságai is.. Az ingyenreklám sem marad el! :)

9. kép: Az elmaradhatatlan megörökítés, hol is jártunk, és az indulás pillanata..

Hazaindultunk.. Az útvonalunkon kicsit változtattunk, mivel Szombathelyen volt egy kis dolgunk. Természetesen mivel nem voltunk ismeretlenek egymásnak, volt miről beszélgetnünk, így a 9 órás út "hamar" eltelt. Zalaegerszegen egy jóbarátunk garázsában kaptunk átmeneti szállást az autónak.. Mivel kapkodnunk kellett (a késői időpont miatt), nem készítettem fotókat a lepakolásról. Több ismerősünket így is meghívtuk a gyönyörködésre, valamint a segítségnyújtásra, hiszen ha egyszer megindul egy fék nélküli autó az aszfalton, kitudja, minek gurulhat neki... 

          A vásárlás napja röviden így telt.. Az autó elemzése a következő postokban részletesen olvasható lesz. Örömmel mondhatom, elkezdődött, nem lesz egyszerű.. Talán az évek múltán a kihulló hajszálaink után elérjük a célunkat, egy alig rövid, és kis mennyiségben gyártott autót talpra állítunk, teljesen gyári állapotra? 

Tisztelt/kedves olvasó(k)!

A mai napon megkezdeném az AWZ P70-ről szóló blogolásomat.. Mivel a vásárlás óta eltelt közel fél év, már rengeteg információt sikerült megtudnom a P70 világáról. A bejegyzéseim az újdonságokról, valamint a saját tapasztalataimról is szólni fog.

Forrás: www.powerful-cars.com/images/veb-sachsenring/p70-kombi-32-002.jpg

Kívánok mindenkinek jó olvasást! Az észrevételeket, javaslatokat szívesen fogadom.

Kiegészítésképpen még hadd említsem meg, hogy a blog kinézetére, valamint egyediségére nem kívánok sok időt fordítani, a célom, az AWZ P70-ről való történetek, gyártások felfedezése, nem pedig a csili-vili megosztás létrehozása.

Üdvözlettel,

Nagy Ádám