A történetem 2013 novemberében kezdődik.Édesapámmal közösen az E-bayes aukciók között azokban a napokban felfedeztünk egy AWZ P70 Kombit.

Előzetesként: Akkor még sem a márkáról, sem az autóról nem volt semmiféle háttér információnk. Most már meggondoltabban cselekednék, de nem bánkódom. Egy olyan autóról van szó, melyről kiderült, nincs hasonló Magyarországon. Na de nem szeretnék ennyire előre szaladni, kezdjük tényleg az elejéről. 

          Az említett autót már az első E-bayen való fennléte során észleltük. Akkoriban még nem tulajdonítottunk rá nagy figyelmet, így licitálás nélkül figyeltük a licit végét. Közel 2 hónap után feltűnt, hogy a listában újra szerepel az említett P70, kicsit más képekkel. (Többen is jelezték már, hogy az autómat már látták máshol is a neten, de el kell mondanom, ezek az első aukció képei lehetnek.) Ekkor már azt gondoltuk, próbáljuk meg megszerezni a kocsit. Az aukcióhoz tartozó szövegből kiderült, hogy mire kell figyelni az autóval kapcsolatban, valamint további információt jelentett az is, hogy elvileg "donornak" lett vásárolva. Nem is ragoznám tovább, megpróbáltuk a lehetetlent.... Felvettük a versenyt a németekkel! Nem kell mondanom, a németek jóval jobb anyagi helyzetben vannak, mint mi, magyarok. Ennek következtében ha olcsón meg is szerezhető lenne az autó (álmodozni de jó dolog!! :) ), további hátrány lesz a magas szállítási költség is. Édesapámmal egy olyan árat próbáltunk meghatározni, melyet még ki tudtunk fizetni, a mellé jövő szállítási költséggel együtt. Az aukció végéhez közeledve az utolsó másodpercekben megtettem a licitálandó összegemet, mellyel pár másodperc, és pár euró (10 eurón belüli összeg, erre már nem emlékszem...) különbséggel majdnem megnyertük az autót. Ekkor ismét elveszítettük az autót, mint utólag kiderült, nem véglegesen. 1,5 hét múlva kaptam egy vásárlási szándékot az E-baytől, hogy mint második "helyezett", az első helyezett lemondásával megvásárolhatom az autót az első helyezett által licitált áron. Megfordult a fejünkbe, hogy megérne-e ennyi szenvedést, utazást, valamint pénzt, de végülis a megvásárlás szándéka mellett maradtunk. 

1. kép: Az aukcióról készített képernyőmentés

2. kép: A felépítmény, és ami maradt belőle az elmúlt közel 60 év során...

3. kép: Hátulról is volt kép. Itt még nem is akkora a probléma!

4. kép: A motortérről sem maradhat ki fotó.. Valamikor a múltban biztos működőképes volt...

Átgondoltuk. Visszajeleztünk. A belinkelt fotók azért felfedik azt, hogy nem egy patika autóról van szó. (Az autó elemzését majd a következő bejegyzésekben mutatom meg...) Éltünk a vásárlási szándékunkkal, így az eladóval megbeszéltünk egy 2-3 hetes maximális átfutási időt. Szóltunk egy nagyon normális, régi barátunknak, hogy lenne egy ilyen lehetőség. Ő félve, de egyből igent mondott (na jó, kellett egy kis noszogatás!! :) ), így visszajeleztem, hogy egy keddi napon elindulunk az autóért. Ez a nap 2014.01.18-a volt (Azóta számunkra piros betűs nap!!!) Az utat megelőzte egy előzetes felkészülés is, adásvételi szerződések két nyelven, plusz gázolaj, útvonalterv, valamint spaniferek,szivacsok,dobozok,szerszámos ládák (tele alap szerszámokkal, de hát ki tudna felkészülni egy 800 km-rel arrébb levő autó "szereléséhez"?), és nem utolsó sorban egy szállítókeret, melyre feltolva tudtuk a járművet hazaszállítani. A képeken levő állapot miatt döntöttünk a zárt dobozos autó mellett, a legegyszerűbb, a legbiztonságosabb, elkerülve a feltűnést, és a manapság híres "ellenőrök" figyelmét. Mivel a német tudásunk eléggé foghíjas, féltünk is,ha megállítanak, mit és miként mondunk. A szállítókeret méretezése a gyári méretek alapján történt, célunk pedig az volt vele, hogy az autó feltolható legyen az autó belsejébe, valamint a szállítandó jármű doblemezein ne kelljen átemelnünk a már alapból szörnyű állapotban levő karosszériát, alvázzal együtt. A keret elkészült, az ismerősünk agyban felkészült (érezte, hogy nagy szenvedés vár rá), indulhatott a móka.

Hajnali 1-kor elindultunk Zalaegerszegről, egyenesen az osztrák határ felé. Sopronnál egy gyors pihenő, autópálya matrica, majd pár perc pihenés után folytattuk utunkat. Teltek-múltak az órák, egy huzamban levezettük az utat. Átszeltük egész Ausztriát, átléptünk a határon, haladtunk Regensburg felé, majd irányt változtattunk, és Zwickau felé vettük az utunkat. Fél11-re megérkeztünk, végülis egy Renault szalonhoz.

5. kép: Egy képernyőre ráfér az útvonal, a valóságban viszont nem tűnt ilyen "kicsinek" a távolság..

Az autó már kinn várt ránk. Szóltam az egyik úrnak, kijött, és figyelte a mozdulatainkat. Sohasem láttunk még ilyet. Míg a barátunk, aki asztalos, a famunkát konzultálta a faterommal, én az autó felépítését, mechanikai részeit ellenőriztem. Tapasztalatlanság miatt már akkor sejtettem, hogy belefutok abba a problémába, amitől már itthon féltem... A motorszám egyértelműen átütöttnek látszódott. Hogyan tovább? Képeket nem akartak pluszban küldeni már akkor sem, mert igazából minden fontosabb részről voltak képek. Maga a motor teljesen típustiszta volt, viszont a rutintalanságom miatt nem volt fogalmam a pontos motorszámról. Sokáig abban bíztam, hogy biztosan azért kezdődik így (képeket később mutatok), mert egy DKW F8-ból került át.. Megnyugtatott a mellettem levő Úr, hogy adnak róla papírt, ne aggódjak. Míg a problémák sorra jöttek elő a famunkában (természetesen számítottunk rá), újabb fejvakarást okozott az autó. Nem találtam az alvázszámot, a kollégához fordultam.. Ismét megkérdeztem az Úrtól (aki mint utólag kiderült egy dolgozó volt a cégnél), hol is találom. Az olajszennyeződések, valamint a rutintalanságom miatt nem találtuk. Megegyeztünk, ha meglesz, ráírhatom az adásvételire, hiszen az idő szorított, és lehetőségünk se lett volna jobban szétszedni az autót. Megírtuk a papírokat, de a kolléga már előre kitöltött példányt adott a kezünkbe.. (Vajon az előttünk levő licitálók az említett problémák miatt mondtak le a vásárlási szándékról? Valószínűleg biztosan..) A kereskedés tulajdonosa (?!), mint magánszemély adta el az autót, mindenféle iratok fénymásolatával, stb, (Remélem ebből nem lesz gond a későbbiekben.). Természetesen már előre tudtuk, hogy sem forgalmi engedély, sem más okmány nem jár az autóhoz. Kifizettük a vételárat, kicsit még megmutattuk, mivel is foglalkozunk, honnan is jöttünk, valamint, megbeszéltük, hogy felmerülő kérdések végett továbbra is tartsuk az e-mail kontaktot...Időpocsékolásra a nagy táv, és az időközben múló idő miatt sem volt lehetőség, tudtuk nagyon jól, hogy ha kimegyünk, akármilyen P70-t találunk, elhozzuk, bármi is történik. Eközben megkezdtük a felpakolást, rögzítést. Pár fotót természetesen készítettem a folyamatról:

6. kép: A már feltolt helyzetében, kikötés közben, kiékelve.. A nyitott ajtó betekintést nyújt a hosszú belső térbe..

7. kép: Kicsit messzebbről, melyen látható, épphogy elfért a raktérben...

8. kép: Jól látható a szállítókeret, és az autó hiányosságai is.. Az ingyenreklám sem marad el! :)

9. kép: Az elmaradhatatlan megörökítés, hol is jártunk, és az indulás pillanata..

Hazaindultunk.. Az útvonalunkon kicsit változtattunk, mivel Szombathelyen volt egy kis dolgunk. Természetesen mivel nem voltunk ismeretlenek egymásnak, volt miről beszélgetnünk, így a 9 órás út "hamar" eltelt. Zalaegerszegen egy jóbarátunk garázsában kaptunk átmeneti szállást az autónak.. Mivel kapkodnunk kellett (a késői időpont miatt), nem készítettem fotókat a lepakolásról. Több ismerősünket így is meghívtuk a gyönyörködésre, valamint a segítségnyújtásra, hiszen ha egyszer megindul egy fék nélküli autó az aszfalton, kitudja, minek gurulhat neki... 

          A vásárlás napja röviden így telt.. Az autó elemzése a következő postokban részletesen olvasható lesz. Örömmel mondhatom, elkezdődött, nem lesz egyszerű.. Talán az évek múltán a kihulló hajszálaink után elérjük a célunkat, egy alig rövid, és kis mennyiségben gyártott autót talpra állítunk, teljesen gyári állapotra?